Annyi kedvenc tárgyam van, amelyhez ragaszkodom és édes nosztalgiával írodik tovább a közös történetünk az idők során, mégis az egyik kedvenc gyerekkori könyvem ugrott be először. Apukámé volt kiskorában ez az 1963-as, 9 Ft-os Elefánt család könyv. 8 oldal összesen, mégis megannyi emlék, érzés és egy jókora darab gyermekkor kapcsolódik hozzá.

A könyveket egyébként is külön személyiségeknek, sajátos világoknak tartom – már az illatuk is magával ragad, az utóbbi időben még a lapok tapintása, vastagsága, színe és textúrája is legalább annyira fontos lett nekem, mint a tartalma. Egy régi könyvvé – amely több generációt is megélt, megannyi tapintást, pillantást és gondolatot – semmihez sem hasonlítható. Sok ilyen könyv járt már a kezemben, mind másért lett emlékezetes, de ebből még olvasni is tanultam. Nem könnyű egy gyerekkönyvet úgy megalkotni, hogy az valódi értéket, esztetikai élményt és maradandó nyomot hagyjon, bizony nem elég, ha csak színes és butuska. Valamit elültet azokba a pici kobakokba, egy kis magocskát, ami vagy kihajt, vagy nem, de minden esetre meghatározó eleme a gyermek világának.

Az elefántos könyvemben nincs nagy tanulság, egyszerűen, négy soros versikékkel mutatja be egy család tagjait. Itt szerettem meg a rímeket, itt csodálkoztam rá, milyen sokszínű és különböző személyiségek alkothatnak egy családot és e könyv végén kacagtam fel mindig a kötés folyamatába belebóbiskoló elefánt nagyin, aki azt mormolja, hogy egy sima, egy fordított.

Furcsa, milyen élmények, emlékek, tárgyak maradnak velünk akárt gondolati szinten még évtizedek után is, de biztosan nem véletlenül. Remélem, én is olvashatok majd fel a leendő gyermekeimnek ebből a könyvből és nem felejtem ezeket a kedves emlékeket, pont mint annak a családnak egy orrmányos, büszke tagja.

Panni – 26 – formatervező, illusztrátor